Weöres Sándor
A vak
A fehér szín milyen lehet?
mint sima ablaküvegen
ha végighúzom a kezemet.
A kék mily képzelet?
mint távoli búgó zene
ha lágyan tölti fülemet.
És a lila?
mint édesség, vagy ánizs íze,
muskotály és vanília.
S a sárga?
talán falusi udvaron
kisrécék hápogása.
A barna?
ha földön fekve mozdulok
s göröngy nyom oldalamba.
A zöld?
illatos réten heverek,
elevensége teletölt.
Hát a piros?
mint húsomban a fájdalom,
szúrós és nyilalós.
S a fekete?
mint tompa csönd közel
és messze,
se éneke, se üteme.
Jó lenne, ha tudnék már mást is írni,
Nem csak olyant amin jót lehet sírni!
Csak az őszről, az elmúlásról.
Ideje lenne írni másról!
Vidáman élem a napokat,
Nevetünk sokszor nagyokat,
Barátaimmal összeülve,
De utána, itt az este.
Akkor már egyedül kell lennem
És hülye gondolatok születnek bennem!
Ekkor lesz mindig bús a nóta.
Így megy ez már évek óta.
Véget kell ennek mostmár vetnem,
Csak a rózsákra emlékeznem.
Odakinn a napsugár ragyog,
Én még csak 75 vagyok!
Farsang lesz és megyek Vácra!
Sorstársaimmal megyek a táncba!
Minden bohóságon, jót nevetünk,
És érezzük, az Isten van velünk!
(Böske)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
